Pedig már Eric Berne pszichológus 1964 -es Emberi játszmák siker könyvét (Games People Play. The Psychology of human Relationships) sikerkönyvében megírta az ember sokkalta több mint státuszüzenet küldő, vagy tartalom megosztás kapcsoló, önkéntes tartalom kurátor (digitális guberáló:). Ennek ellenére megfogható jeleit nehezen találjuk meg az ismerkedős közösségi hálózatokban.
Talán, elsősorban azért mert a meglévők igazából alkalmatlanok valós mobil közösségi hálózatok létrehozására. Hallani a sikítást: Hát a FB, G+ mobil alkalmazás akkor micsoda?
Akkor válasznak:
a közösségi hálók mobil alkalmazásainak legtöbbje nem több és szinte csak arra szolgál, hogy ne a böhömnyi nagy asztali kijelzőt kelljen cipelni, ha azokat használni szeretnénk. Mert az igaz, a kijelző tartalma mobillá vált, interakcióink mobilitását megfejteni, értelmezni továbbra sem sikerült egyik közösségi hálózatnak sem.
Rengeteg korlát akadályozza mindezt . A sort kezdhetjük a legnagyobb legdrágább távolsággal, a telefonszámmal, ebből egyenes következik a mobil operátorok nyűgje és megosztottsága, pl. adatforgalom át lefedetlenség, átjárhatatlanságok, vagy akár saját roaming problémánk. Ezt akár egy cellán belül is átélhetjük nap, mint nap. Miközben a legjobb alkalom ott sétál el előttünk mindörökre.
A közösségi hálók mobil változata is azokat az ismerősöket nyújtja, mint a webes változatban. Max. azzal megfejelve, hogy aki netán a közelemben tartózkodik, annak geo információit megjeleníti. De miért akarnék vele találkozni? Chek-in? Pityu ül a pultnál. Miért lennék ettől boldogabb? Miért akarnék ezer mérfölddel messzebb lévő emberekkel üzenetet váltani, amikor most öt percen belül elérhető társaságra, interakcióra vágyok?
Máris beleütköztünk az igazi megoldandó problémába: közelségemben tartózkodik-e valaki, akivel játszhat az adott helyzetnek megfelelő énem úgy, hogy identitásomat mindeközben ne kelljen felfedni? Ellenben ha az interakció sikeres, azaz akinek a személyisége, szolgáltatása, elnyerte a tetszésemet kölcsönösen felfedhetnék egymás előtt identitásunkat? Mindezt valóban biztonságos körülmények között, és ha szükséges hitelesíthető interakciók eredményeként?
Mindezt miért?
Mert emberi játszmák nélkül nincs valóság. Mert ebben a virtuális valósággal bővített világunkban egyre kevesebb játékos talál egymásra ott, ahol az életet játsszák: a való világban:)
Mert web 2.0 ide vagy oda életünk nagy része imádja a helyben, a környezetében elérhető tartalmat és ezek döntő többsége hála ég még mind-mind offline tartalom: a Való Világ
Mert a mostani web 2.0 lehetőségek kocka és végtelenül primitív eszköztárú. A legideálisabb egy olyan mobil közösségi hálózat lehet, ami a megismert problémák felett állóan nyújtana tranzakció szolgáltatást. Netán kellő számú és célú szenzorral felvértezett hardverben, mobil operátoroktól függetlenül.
Kemény és küzdelmes út lesz legyőzni ezt a pár mm-es távolságot, ahogy embert elválaszt embertől egy kijelző vastagsága.
Hello Nokia! If you need a crisis solution, give us a call :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése