2017. február 1., szerda

Good bye munka világa, Helló a hasznosság világa!


Ma már biztonsággal és mindenfajta jóstehetség nélkül kijelenthető:
amilyen emberi munka algoritmusba önthető azt a munkát belátható jövőn belül mesterséges intelligencia illetve azok fizikai megjelenésük a robotok végzik el mindannyiunk helyett.
Tehát a 4. ipari forradalom nem pusztán az eddigi ipari forradalmak kevesebb emberi munkaerő igényét hozza,

hanem az eddig ismert emberi munkák dehumanizácóját. Ahol minden ígéret ellenére nem fog pótlódni ugyanannyi emberi munkaerő szükséglet, még ha azt is állítják. A dehumanizálás az ember által végzett munkavilágának végét jelenti.
Egyszersmind mindörökre.
Miközben akkora zajt csap az idealisztikusabbnál idealisztikusabb jövőképek meghirdetése aközben pont a globalizmusból kimaradtak között tarol azok politikai akarata, akik most a populizmus eszközeivel jutnak hatalomról hatalomra, országról országra, globálisan, a változásra, a mostani politikai elitjükkel elégedetlenek között.
S láss, csodát pont ezen erők egyben a várható legnagyobb nyertesei a beköszöntő új emberi munkanélküli világnak. Globálisan pont úgy tűnik, mintha a formális nyelv giga gazdasági csomópontjai megtalálnák az ideális politikai bábjaikat.
Miközben ezen új hatalmi formációk teljességgel szemben fordulnak választott kötelességeiknek, aközben uralkodnak saját képükre kialakított hatalmi formációjukon és nem törvénykeznek, azaz látszata sincs, annak mi is lehetne az új világ játékszabálya, gazdasági mechanizmusa.
Aközben látszata sincs annak, hogy az eddigi értékeit vesztő világban olyan új törvénykezési keretet építenének, amiben új értékrendek létrejötte lehetségessé válna megválasztóik akaratával megegyezően.
Mint például a munka értékét felváltandó társadalmi hasznosság értéke.
Képesek leszünk-e a közeljövőben kialakítani olyan társadalmi hasznossági játékteret a mai nézőpontjaikból, amiben még a feltétel nélküli alapjövedelem rendszere is elbukott egy népszavazáson a világ legnagyobb jólétében szenvedő Svájcban?
Képesek leszünk-e megérteni mennyivel több a hasznosság értéke az elvégzett munka értékénél?
Képesek vagyunk a hasznosság mögött megbújó kirekesztő ideológiák veszélyeit csökkenteni, ha a munkaértéke globálisan átválthatatlan lesz minden formális termék vagy szolgáltatás előállításakor illetve igénybe vételekor?