2009. szeptember 1., kedd

Közösségépítés a kirekesztés csábításának árnyékában

Bűverő manapság a Közösség szó. Ahogy 2002-ben a polgár szó úgy manapság közösség szavunk. Ebben a közösség építő magyar valóságban az egyén csak arra döbben rá hány és hány közösségből rekesztik ki. Már nem magyar ha nem a magyarok szövetségének tagja? Már nem szeretheti a sört ha nem tetszik a Soproni reklámja? Már nem járhat jó iskolába gyermeke a bőre színe miatt? 
Az ilyen utaknak csak első állomása a kirekesztés. A kirekesztés kultúrája pedig szüli a roma-sorozatgyilkosokat.
Építsünk hát a valós közösségnél egy jobban együttműködni képes virtuális közösséget?
A válasz igen! Egy a Facebook-on létrejövő közösségben nagyobb az esély arra, hogy azok tagjai a párbeszéd kultúráját ismét megélhessék. Valós lehetőség a más közösségekkel való kommunikációs érintkezés. Ennek a folyamatnak köszönhetően pedig eséllyel teremthető valós szövetség az életben alkotott közösségekkel a kirekesztők kultúrájának alternatívájaként.
Ami még reményt adhat a mostani helyzetnek: a kiábrándultság. Kiábrándultság a hamisan felépített közösségekből. És az, hogy manapság a twitter és más hírmegosztók világában ez robbanásszerű lesz!