2012. október 22., hétfő

Messiásra várva: a legkisebb demokratikus primitív egyszerű

Miért van az, hogy az egyik oldal üzenete célba ér a másiké reménytelenül soha?

Figyelem ez az írás nem vallásokról, politikai elkötelezettségekről, világnézetről etc. szól, ha mégis, pont azért: primitíven egyszerű :D A primitív egyszerű itt most nem minősítés, pusztán tény.

Nem is tudományos még kevésbé akadémikus. A politikai kommunikáció nem ismer és nem is használ ilyeneket. Ha így lenne, mindenki USA elnök lenne, de legalábbis demokratikusan megválasztott Hitler.

A primitív egyszerűre gondolnánk a működő válasz a pozitív egyszerű Pedig sajnos NEM. A primitív egyszerű mára már mindegyikünk agyában egy reménytelenül folyamatosan áthuzalozható területé vált (az is volt mindig), abban élünk, ott alkotjuk az eldöntendőinkre alkotott válaszainkat, vélekedésünket. Tehát nem több mint a mások által előre megtervezett és elvárt visszhang tere. A primitív egyszerű világok előtt ezt hívhattuk talán előítéleteknek.


Most miért nem? 

Arra azonnal válaszérzést kaphatunk az első szembejövő mém elfogyasztása után.

A sikertelen ellenzék kommunikációja (ahogy a sikertelen hatalomé is) se nem egyszerű, se nem nem-bőbeszédű. Fül agy fájdalmasan bonyolult bő lére eresztett és egyben érthetetlen értelmezhetetlen! Vagyis értelmetlen szerencsétlenkedés.

A politika primitív egyszerűje az a hang, ami minden fül számára azonnal érthető és átélhető érzet. Egyszerre ima és demagógia. E nélkül az alaphang nélkül bármilyen világmegváltó okosság pusztán egy high-tech processzor például egy ősember markában. Nem, pontosabban egy ma élő ember markában. Huzalozatlan sehová semmivel össze nem kapcsolt méregdrága szemét. Ha bekötjük meg irtóztatós agymunkával vehető rá, hogy megadja azt a hétköznapi csodát, hogy 1 meg 1 az 2.

A primitív egyszerű főjellemzője, hogy egy primitíven egyszerű csakis egy, azaz egy jelentést közvetít. Ennek ellenére mégsem alapegység. Mesterművekben ez a politikai kommunikáció az egymásra építet üzenet egy-egy jelentés-kockái választásigyőzelem-piramissá áll össze. Az ilyen politikai kommunikációt alkalmazó vesztes, vesztesek pedig valós megkerülhetetlen ellenzéké. Ahol ilyen az ellenzék kommunikációja ott még a 2/3 hatalom se tehet meg nélküle semmit. (ilyenre is van-volt Szarvas példa :D)

A primitíven egyszerű idősíkja egy kellően megkoreografált kommunikációban azonos az átlagember rövidtávú memóriájának intervallumával. A nagyon-nagyon profik megkóstoltatják a befolyásuk alá vontakat a középtávú memória negédes összefüggés sejtelmével. (már majdnem pozitívan egyszerű) Bár ennek sikertelensége az azonnali kiábrándulás veszélyével jár. Az emlék, az emlékezőképesség tiltott terület, még utalni is ennek lehetőségére az azonnali csatavesztéssel jár. (egyben kegyetlenkedés is)

De… kell több. Mint már megemlítődött a primitív egyszerűre nem válasz a pozitív egyszerű. A pozitív egyszerű még egyszer nem válasz, hanem az új süttető ERÉNY ÉS KÉPESSÉG!

Erény és képesség az újrafogalmazott kapcsolatokban. Újkapcsolat megfogalmazása a médiával.

Újkapcsolat bizonyítása a bankvilággal. Mert amikor a politikai hatalom a bank világával szövetkezik, vagy szimplán lerabolja, un ortodox adókkal, akkor előbb utóbb egy nem működő társadalomban találjuk magunkat. Az ilyen típusú újrakapcsolódások helyett (ami ráadásul az olcsó munkaerő ideájával társul, amiben a tunya és tehetségtelen (vagy nagyon is az) politikum a maga és országa önsorsrontó játékába kezd a befektetőkkel kiegészítve) újra vissza kell térni a primitív egyszerűhöz. A banki hitel újraszabályozása, vagyis a legszenzációsabb és egyben a legjobban kontrollálható próba-szerencsejáték, az ilyen játék nélkül, előbb de inkább előbb minden progresszívnak is látszó társadalmi rendszer, illetve annak próbálkozása, önnönmaga kardjába dől.

És nem utolsósorban újkapcsolat a választókkal a valamire szavazni vágyókkal.

Ha nincs munka, akkor óriásplakátokra pocsékolt milliárdok helyett abból a pénzből azonnal elvégezhető alkalmi munkaterek megnyitása. Az ilyen kommunikáció nem a hagyományos kampány kommunikációban nyilvánul meg. Tehát munkát teremt és megosztja, majd újraosztja lájkolja és világgá kürtöli, csiripeli: már most azt teszem, mint a legjobb tulajdonos: munkát adok alattvalói kiszolgáltatottság nélkül. +1 a legjobb mém az azonnal elérhető és elvégezhető és pénzzé váltható munka.

Ez már több mint politika, nem Más, több: Újkapcsolat a részvételi demokráciával. Amiben akár a Köztársaság Operációs Rendszer megépítése, fenntartása és fejlesztése többet jelenthet minden ma ismert politikai és társadalmi rendszernél. Öncélú (nem kevésszer önkénybe fúlóan drága) versengések helyett fogalmában és megnyilvánulásában is helyreállított együttműködés. Az nem együttműködés ahol ideológia védelmi pénzekért cserében látszólag jól működő paternalista kapitalizmus lehetőségeivel csapjuk be önmagunkat. Ma, Európa és a világ legbetegebb helyei az ilyen társadalmak.

Az a bizonyított képesség, ami egy ilyen rendszerben meg tudja határozni a demokratikus hardver minimumot és nem végtelen értelmetlenségben a digitális megosztottságról tárgyalni és következményeit Trianon szintű káraival újra és újra elszenvedni.

Nekünk, mondhatni meg van az a helyzeti előnyünk, hogy mindannyian ismerünk legalább egy olyan társadalmat ahol akkora a bizalomvesztés a politikummal szemben, hogy talán az utolsó eszköz a rátermettség bizonyítására, kényszere pedig olyan elementáris erejű, hogy a politikai győzelemre aspirálók számára mára már megkerülhetetlen: Képesség bizonyítás a győzelem előtt. Tartós bizalom pedig nélküle el nem érhető!

Ez hát a legkisebb demokratikus primitív egyszerű: az előre bizonyított képesség, ennek folyamatos bizonyítási kényszere. Értem tehát szeretem :D


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése